Tuesday 24. November 2020

Cikk a hírlevélbe

 

Magyarországról három szenior önkéntes utazott március-április folyamán Ausztriába. Egyikük, Dömötöri Melinda a következő, számára jelentős tapasztalatokról számolt be az út kapcsán:

„Bécsben a Don Bosco Házban tartották 2014.április.4-5-én, az Osztrák Katolikus Felnőttképzési Szervezetek Szakmai Napját, amelyre meghívták azokat a magyar önkénteseket, akik ebben az időszakban tanulmányozták az időskorúak képzését Ausztriában, ilyen önkéntes voltam én is.

Előadást tartottak többek között, Prof.Dr. Andreas Kruse a Heidelbergi Egyetem Gerontológiai Intézetének igazgatója, Prof.Dr. Cornelia Kricheldorff a Freiburgi Katolikus Főiskola alkalmazott kutatási, képzési és továbbképzési Intézetének rektor helyettese, valamint Prof.Dr. Franz Kolland egyetemi tanár a Bécsi Egyetemről.

A tudomány mai állása szerint az átlagéletkor egyre növekszik, ami azt jelenti, hogy egyre hosszabb időt töltenek az emberek nyugállományban, bár ezt a kormányok az állandó nyugdíjkorhatár emelésével igyekeznek rövidíteni. Mindennek ellenére ma Európában átlagosan 20-25 évet élnek még az emberek az úgynevezett „aktív kor” után, ami nem kis feladat elé állítja a társadalmat. Hiszen ezekben a tapasztalatokban gazdag életutakban rengeteg tudás halmozódott fel, kár lenne veszni hagyni.

Sokan vannak, akik a hirtelen jött „szabadsággal”, ahogy azt kezdetben érzik, a munkából hirtelen kiesők, nem tudnak mit kezdeni. Főleg, ha időközben nem csak a munkájukat, hanem párjukat, családjukat is elveszítik, könnyen depresszióba esnek, betegségbe menekülnek. Egyre többet járnak orvoshoz, panaszkodnak, kedvetlenebbek lesznek és lassan a napi ellátásuk is gondot jelent számukra. Ilyenkor jelennek meg a különböző szervek, intézetek, ápolási osztályok. Ezek az ellátórendszerek azonban nagyon sok pénzbe kerülnek, ezért itt is, mint minden területen a megelőzés sokkal olcsóbb és hatásosabb.

Nagy kérdés hogyan lehetne ezt a folyamatot lassítani, amire az egyértelmű válasz, az állandó „foglalkoztatásban” van, ami természetesen nem munkát jelent, hanem a test és a szellem folyamatos edzését, karbantartását. Erre már dolgoztak ki szakemberek különféle módszereket, amelyeket jó eredményekkel használnak például Ausztriában is. Lehet ez a személyes támogatástól kezdve, a csoportos foglalkozáson át, az intézményes keretekig minden. A helyi igények szabják meg a módszert, csak fel kell mérni a szükségletet és elkezdeni a munkát, ami nem haszontalan, vagyis nagyon hasznos!

Végső soron gazdasági érdek az, hogy az aktív munka után, az aktív pihenés időszaka következzen, hiszen – és ez kutatások bizonyítják—aki rendszeresen karban tartja testét és szellemét később válik beteggé, később jelentkeznek a depresszió jelei, ez pedig kevesebb gyógyszert, kevesebb orvosi beavatkozást, tehát kevesebb pénzt, ráfordítást jelent a társadalom részéről.

Ezért nevezik megelőzésnek az élethosszig való tanulást, ahogy e szakmai nap jelmondata is az volt:

Az élet tanulás! / Leben ist Lernen /

 

Hírlevél

 

Másik hölgy szenior önkéntesünk is számos ismerettel, élménnyel gazdagodott az út során. Karkó Józsefné ezeket a következő beszámolóban osztja meg a hírlevél olvasóközönségével:

„Szépen megöregedni…”

Ámbár azt is írhatnám, hogy „Önállóan időskorban”, vagy „Minőségi élet idősen”.

Ezek a mottók az osztrák klagenfurti, linzi és kismartoni egyházmegye idősképzésének közös célját jelölik: az élethosszig tartó tanulásra ösztönzést.

A Katolikus Ifjúsági és Felnőttképzési Egyesület (KIFE) és az ausztriai Forum Katholischer Erwachsenenbildung által, EU-s támogatással létre hozott Grundtvig 50+ csereprogramban hárman vettünk részt, önkéntesként.

Egy-egy hetet töltöttünk el Karintia, Felső-Ausztria és Burgenland tartományi székhelyén azzal a céllal, hogy tanulmányozzuk az ott folyó időskori tanulást. Betekintést nyerhettünk a katolikus idősképzés szervezeti felépítésébe, gyakorlati megvalósításába. Részt vettünk néhány, trénerek által vezetett, idős résztvevőkből álló csoportok foglalkozásán, mindegyik program az emlékezet, a mozgás, a mindennapi képességek és az életöröm fejlesztésével vonta be az időseket a tanulási folyamatba.

Számomra nagy élményt jelentett, hogy nem tétlen szemlélője, hanem aktív résztvevője lehettem mind a négy foglalkozásnak. Waltraud Schurian óráján nagyszerű volt a sok nevetés, az a vidám hangulat, jókedv, amellyel az idősek részt vettek a különféle tevékenységekben. Jó ötletnek tartottam, hogy házi feladat helyett, ún. „Lustaufgaben”(„Ha kedved van hozzá”) feladat szerepelt a programban!

„Egyenként csak szavak vagyunk, együtt azonban egy költemény.” Mély igazságot tartalmaz Liselotte Marton órájának mottója, hiszen az idősek számára is fontos a közösségi élet, az együtt tanulás, a társas együttlét.

A résztvevőkkel együtt nagyon élveztem Max Födinger foglalkozását is. Tetszett a párban végzett mozgással, vidám rejtvényekkel, énekléssel, memóriafejlesztő feladatlapokkal, sok információt nyújtó didaktikus játékokkal eltelt 1,5 óra. És végül, de nem utolsó sorban, Maria Poeplitsch, számomra fontos tanulságot tartalmazó óráját szeretném megemlíteni, amelyen maguk a résztvevők foglalták össze az idősképzés lényegét: „Közösségben, jókedvvel részt venni a különböző kezdeményezéseken, fejlesztéseken, azaz, testileg és lelkileg fitt maradni.”

Nagyszerű lenne, ha ezek a jól képzett, nagy szakmai gyakorlattal rendelkező trénerek nálunk csoportvezetőket képeznének ki, akik segítségével be lehetne indítani itthon is a katolikus idősképzést.

A bécsi szakmai napok keretében betekintést nyerhettünk, az erlangeni egyetemen kidolgozott katolikus idősképzés tudományos alapjaiba is.  A konferencia másik súlypontja a projektvezetők, trénerek közötti tapasztalatcsere, problémamegoldás, új perspektívák keresése volt.

Fantasztikus élmény volt számomra az is, hogy megismerkedhettem Ausztria három tartományának gyönyörű, épített és természeti környezetével, történelmével, és a katolikus idősképzésben résztvevő, elhivatott, úttörő munkát végző, remek emberekkel.

Mind a kiküldő, mind a fogadó szervezetekkel való további együttműködésben bízva remélem, hogy a tanultakat, a programban szerzett tapasztalataimat a jövőben, önkéntes munkám során hasznosítani tudom.

 

Önkéntes voltam Ausztriában

 

Varga Sándor, harmadik és egyetlen férfi szenior önkéntesünk ma is szívesen mesél a látottakról-hallottakról a Grundtvig önkéntes csereprogram kapcsán:

Az európai közösségben mindenütt működik valahogy az élethosszig való tanulás gyakorlata. Pályázati lehetőség van arra, hogy „önkéntes” alapon egymás gyakorlatát tanulmányozzuk. A magyar katolikus felnőttképzési rendszernek a Katolikus Ifjúsági és Felnőttképzési Egyesület egyik fontos „alkatrésze”. Ausztriában a FORUM Katholischer Erwachsenenbildung tömöríti a katolikus egyházon belüli felnőttképzést.

A megnyert pályázat alapján 3 fő mehetett Ausztriába, hogy megnézze  ott a felnőttképzés keretén belül hogyan  foglalkoznak az idősebbekkel. 3 ember, 3 hétig, 3 helyszinen lett „önkéntes”. A három közül egy voltam. A helyszínek pedig: Klagenfurt, Linz és Eisenstadt.

Még itthon voltunk, amikor odaültem a számítógéphez és megnéztem, hogy mit is fogunk ott látni. Nagy volt számomra a meglepetés. Azt láttam, hogy Ausztria minden egyházmegyéjében régóta /20-30-40 év/ meg van szervezve a felnőttoktatás.  Évenként több százezer emberrel kerülnek kapcsolatba valamilyen formában. Például Klágenfurtban láttam térképen, hogy ők 365 helyen találkoznak az idős emberekkel.

Minden egyházmegyében találtunk egy központot, ahol főállású, részmunkaidős dolgozók voltak és nagyon sok önkéntes. Az alkalmazottak valamelyik főiskolán vagy egyetemen tanulták a felnőttképzést, ők oktatják a trénereket /csoportvezetőket/, akik pedig vezetik a foglalkozásokat.

A csoportok különböző helyeken találkoznak /plébánia, iskola, más közösségi termek/  és mint egy klub működnek. 2-3 hetenként jönnek össze és a tréner gondoskodik arról, hogy minél több érzékszervet, testrészt megmozgasson az általa előre jól megszerkesztett program.

Az idős emberek idegpályái lassan elhalnak ha nem használják őket, hallottuk a bécsi összejövetelen. Minden olyan szellemi és egyéb foglalkozás, amit itt végeznek arra jó, hogy ezeket ez idegpályákat mozgassa, használja, élénkítse.

Milyen gyakorlatokat láttunk?

Volt ott torna, tánc, többféle memória gyakorlat, játék. Mind arra irányult, hogy ébren tartsa a tájékozódó képességet. Rejtvényeket fejtettek meg, fogalmakat gyűjtöttek, verset tanultak nagyon szellemesen. Először az egész kivetített szöveget láttuk, azután fokozatosan eltakarta a tréner, a végén fejből mondtuk. Érdekes számok megsaccolása is szerepelt. Énekeltünk.

Természetesen a foglalkozások után jött a barátkozás teázás vagy kávézás közben. A résztvevők elmesélték egymásnak életük érdekes történéseit, fényképeket mutogattak egymásnak, legfőképp az unokákról.

Láttunk egyéni megoldásokat is: egy nyugdíjas óvónő egy egyszemélyes karitászt alakított. Annyi adományt gyűjtött össze a környéken, hogy 2-3 magyar és fehérorosz helyre szállíttat kamionszámra ruhát, bútort, tartós élelmiszert. Mindemellett régiségeket gyűjt, felújít és egy kis házi múzeumot működtet.

Burgenlandban találkoztunk Szabó Ernő bácsival, aki 83 éves, a falu polgármestere volt. 3 házat rendezett be használati eszközökkel /12.000 db/, meg tudja mutatni, hogy dolgozott ott a földműves, a kovács, a suszter és hogy hogyan éltek az elődeik. Addig él az ember, amíg van hasznos elfoglaltsága, célja!

A megyei szervezetek és az országos ernyő szervezet gondoskodik arról, hogy a csoportvezetőik továbbképzése meg legyen oldva. Két ilyen foglalkozáson vettünk részt. Az egyik Linzhez közel lévő gyönyörű kastélyban jöttek össze a trénerek. Előadást hallgattak meg olyan témában, hogy mi a teendő, gyakorlat, ha a családban haláleset fordul elő. Nagyon fontos, hogy a segítő ez esetben is mellette álljon a bajba jutott embernek.

A másik ilyen „továbbképzés” Bécsben volt. A szaléziak Don Bosco házában mintegy 200 szakember találkozott, hogy kicseréljék tapasztalataikat, illetve tudásukat bővítsék.

A begyűjtött tapasztalatok számomra nagyon érdekesek, tanúságosak. Egyik oldal az, hogy van az idős ember számára is fórum, ahol találkozhat hasonló emberekkel, karban tarthatja az agy működését, szellemét. A másik oldal pedig, hogy mindez egyházi környezetben történik. Többnyire laikusok végzik, alig találkoztam a 3 hét alatt pappal, kivéve a templomokat.

El tudnám képzelni, hogy Magyarországon elkötelezettséggel és az anyagi források megteremtésével is szerveződjön egy hasonló rendszer.

Seite merken Seite weiterempfehlen
Darstellung:
https://www.svp50plus-project.eu/